Victor Perez

,

Award-Winning Film Director & Visual Effects Supervisor

Victor Perez filmrendező és VFX Supervisor. Saját megfogalmazása szerint Spanyolországban született, Olaszországban nevelkedett és Angliában formálódott. Jelenleg Londonban él, és háromnemzetiségű, multikulturális háttere miatt az utazás a vérében van. „VFX Supervisorként az a munkám, hogy megteremtsem a lehetetlent és az valóságosnak nézzen ki” – magyarázta, hozzátéve, hogy a feladata szorosan kapcsolódik a képek történetmesélő jellegéhez, és hogy a látványnak nem csak szépnek, de jelentőségteljesnek is kell lennie.

A vizuális effektusokkal foglalkozó részleg dolga, hogy minden olyasmit meg tudjon mutatni a képernyőn, amit nem lehet a valóságban megcsinálni (mindegy, hogy mennyire jelentéktelen vagy nevetséges). Előadóművészeti, majd néhány évvel később operatőri tanulmányokat folytatott a háromszoros Oscar®-díjas Vittorio Storaro által alapított Academy of Image Arts and Science akadémián. Victor számos hollywoodi sikerfilmben dolgozott, hozzásegítve a rendezőket, hogy látványos formában meséljék el történetüket. Most saját történeteit meséli, úgy, ahogy még soha senki.

„A munkám három fő összetevője: a tudomány, a technológia és a művészet. A tudomány rengeteg tanulással jár, és a tudomány nyelve a matematika – ezt azért szeretem, mert a matematika egzakt: vagy igazad van, vagy nincs. Rendkívül fontos alapja az elemzéseknek. A művészet ezzel szemben gyakorlatot igényel, hinned kell a folyamatban és abban, hogy a káoszt alapanyagként használhatod. Műalkotásokat létrehozni szédületes dolog. A VFX-ben a tudomány és a művészet egyszerre van jelen; két, szinte összebékíthetetlen elemet kapcsol össze a technológia, az alkotóerő ellentmondást nem tűrően fejlődő tényezője. Ennek a három alkotórésznek az alkímiája határozza meg a művészetedet. A művészet és a tudomány a művész sajátja; a technológia külső tényező, de ez szabja meg a határokat. Mi értelme lenne annak, hogy jó szemed van a részletekhez, ha a monitorod nem tudná precízen megjeleníteni ezeket a részleteket? Mi haszna a gyorsaságodnak, ha a géped nem tudja követni a kezedet?”

Professzionális művészi karrierje mellett, azt mintegy kiegészítve Victor mindig szívesen osztotta meg tudását más vizuális effektekkel foglalkozó szakemberekkel, mondván: „ha felértél, ne felejtsd el a liftet visszaküldeni a többieknek”. Rendszeresen hívják olyan nagyhírű rendezvényekre, mint például Siggraph, az FMX, vagy a VIEW Conference (számos más mellett). Munkájával rendszeresen foglalkozik a szaksajtó, hogy csak néhányat említsünk: Cinefex, FXGuide, The VFX Voice, Before & Afters. A tekintélyes Nukepedia 2012-ben őt választotta a világ legbefolyásosabb VFX-művészének. A nemzetközi közösségben VFX kompozitálási gurunak tartott Victor olyan iparágvezető intézményekben tartott mesterkurzusokat a fotorealisztikust CGI-kompozitálás témájában, mint a Pixar Animation Studios vagy a Double Negative.

2016-ban meghívták egy TED-előadásra, ahol bemutathatta kutatásait és ötleteit, és arról is beszélt, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a magánéletéhez. Az előadás során élőben, a színpadon a laptopján mutatta meg, hogyan történik a vizuális effektusok kompozitálása. Egy olyan eseményről is beszámolt, amely megváltoztatta az életét. 2009-ben egy földrengés során mindenét elveszítette. A barátai adományaiból hozzájutott egy laptophoz, és ennek köszönhetően tudott megbirkózni a nehézségekkel és lehetett belőle a VFX globálisan elismert mestere. Az élete kisgyermekkora óta összefonódott a technológiával, a munkáját pedig játékosan közelíti meg, George Bernard Shaw híres mondása jegyében: „Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert megöregszünk. Azért öregszünk meg, mert abbahagyjuk a játékot.”

Amikor alkotok, akkor semmi másra nem tudok gondolni, mint az alkotásomra. A számítógép a kezem meghosszabbítása, a monitor a szemem. Az alkotásban eggyé válok a technológiával. Ezért szeretem az emberhez alkalmazkodó technológiát, szemben azzal, amelyhez nekem kell alkalmazkodnom. Ezt érzem akkor, amikor a ProArt Studiobook Pro 16 OLED laptopomat használom – ez a saját művészi kiterjesztésem, velem együtt mozog és utazik, ihletforrás és az inspiráció megragadását segítő eszköz egyszerre. Van elég memóriám (64 GB 3200 MHz-es DDR4 RAM), van egy erős processzorom (Intel XEON W-11955M 8 maggal és 16 szál kezelésével), ezek mellé társul egy hibátlan 16 hüvelykes OLED 4K HDR monitor az Nvidia RTX A5000 grafikus kártya képének megjelenítéséhez és egy nagy és gyors SSD tároló (4 TB, 7000 Mbps). Könnyű és jól hordozható, sokáig működik akkumulátorról... ez egy stabil technológia, és megnyugtató a válaszkész támogatási szolgáltatás is. Ráadásul szép is: lássuk be, hogy aki szép dolgokat csinál, annak számít az esztétika. Utazáskor ez minden, amire szükségem van, nem több, de nem is kevesebb.

Amikor kritikus fontosságú a precíz színmegjelenítés, akkor nélkülözhetetlen a ProArt PA32UCG monitorom – ez egy fantasztikus Dolby Vision® minősítésű 4K HDR képernyő. Ezzel bízhatok abban, hogy azt kapom, amit látok: tiszta feketéket, élénk és pontos színeket és a legmodernebb, legmagasabb ipari szabványoknak (Calman Verified és Pantone® Validated) megfelelő fényerőszinteket.

Egy olyan világban, ahol az érintéses eszközök használata mindennapos, magától értetődő a beállítások kezelésére egy plusz kijelzőt használni. Így a kezemet használva a létező legtermészetesebb módon alkothatok. Művészként és kézművesként, ha egyszer hozzászoktál, hogy a kezeddel dolgozol, akkor már nehéz visszatérni a kevésbé organikus megoldásokhoz. Ez az előnye a hordozható ProArt PA148CTV monitoromnak, amely már beépült a kreatív eszköztáramba.